Ismerkedésünk 2013. októberében kezdődött. Magam sem hittem benne, de olyannyira jól sikerült, hogy ma már a felesége vagyok, 2015 augusztus 22.-én házasodtunk össze.
Meglehetősen messze voltunk egymástól és korban is van eltérés köztünk, mert Ő 11 évvel fiatalabb, viszont jóval érettebb a koránál és kivétel nélkül mindig engem néznek mindenhol fiatalabbanak, nemcsak a képeken, hanem élőben is.
Eleinte nem nagy esélyt adtam a dolognak, úgy voltam vele, hogy valameddig érdekes leszek neki, aztán lassan "elkopik" mellőlem. Csakhogy nem ez történt, csak írt, írt és írt...! Éjszakákon át csak beszélgettünk, sokszor reggelig, még akkor is, amikor már dolgozni kellett menni. Három hét után eljött hozzám Debrecenbe, több mint 250 km távolságról. Milyen jól tette,mert örökre megtaláltuk egymást!
Egy hét után, a távolság miatt, hozzám költözött. Az együttélés sikeresnek bizonyult, mert szinte csak nehézségeken mentünk keresztül és ez jó próbatétel volt, mert megtudtam, hogy kitartó,nem adja fel és nem fut el a nehézségek elöl. Igazi férj-alapanyag.
Az érzések tovább erősödtek mindkettőnk részről, így 2014. októberében eljegyzett. Nagyon sok irigyünk volt mindvégig és van is a mai napig. Sokan próbáltak minket elválasztani egymástól, de senkinek sem sikerült.
Mi boldogok vagyunk, szeretjük egymást, pénze, vagyona, még autója sincs egyikünknek sem. Szerintem nem állja meg a helyét az, hogy csak a pénzes, gazdag embereknek adatik meg minden jó.
Ami igazán számít, sosem kerül pénzbe. Ő pont olyan, ahogyan elképzeltem a jövendőbelimet: magas, szálkás, jóképű és csak én létezem a számára. Ezért hajlandó, sokszor nem is keveset tenni is. Sőt, akik a "túl messze vagy!" kifogást vetnék fel, azoknak csak annyit üzennék, hogy sokszor igenis van értelme útrakleni és megpróbálni, mert mi is megpróbáltuk és házasság lett belőle.